Arthur, Merlin, Excalibur, Guinevere, Lancelot, Avalon, Camelot
A mondáknak és mítoszoknak mindig van alapjuk. A Nagy Vízözön, Atlantisz, Trója, Attila, Arthur király, Xuan Yuan császár, Maja civilizáció, stb. rejtélyes mondák évszázadok, sőt vannak amelyek 1500-2000 év óta foglalkoztatják az emberiséget, és a jelen kor kutatói is keresik a legendák eredetét. Mindig van egy alap, amire az idők folyamán ráépülnek, a legendák – amelyeket később az adott kor szerinti ideákkal bővítenek, módosítanak az utókor krónikásai.
De a legendákból hosszú és kitartó munkával az alap mindig úgymond visszafejthető. Ma már egyre több új szemléletű régész, kutató komplex tudású csapatokkal dolgozik. Geológia, biológia, paleontológia, csillagászat, és a mesterséges intelligencia, valamint a legmodernebb technológiák alkalmazásának terén profi és magasan képzett szakemberekkel dolgoznak. Jó példa erre a mostani Dél-Amerikában folyó kutatásoknál alkalmazott LIDAR műholdas rendszer.
ÚJRA KELL ÍRNI A TÖRTÉNELEM MAJÁKRÓL SZÓLÓ FEJEZETÉT?
A Nat Geo filmje szerint igen, hisz a jelek szerint a maja civilizáció sokkal kiterjedtebb és fejlettebb volt a korábban gondoltnál – egy nemzetközi kutatócsoport ugyanis egy modern lézeres távérzékelő módszer segítségével egész városokat és 60 ezernél is több ember alkotta objektumot talált a guatemalai esőerdő mélyén.
A több ezer éves maja civilizáció után maradt épületeket eddig nagyon nehéz volt felfedezni a trópusi esőerdőkben. Sokszor csak egy magasabb halom jelzi őket az erdőben a talaj és a sűrű növényzet alatt.
De van már egy technológiai újítás amit elkezdtek használni a régészek: ez a lézeres LIDAR-technológia. Alkalmazták már Kambodzsában is, a Pacunam non-profit szervezet által támogatott kutatócsoport azonban az utóbbi években megvalósította az eddigi legnagyobb LIDAR-t használó kutatást. 800 négyzetmérföldnyi területet térképeztek fel Guatemala északi részén.
Megállapították hogy a maja civilizáció jóval nagyobb és fejlettebb volt annál, amit eddig gondoltak róla. És bizony ezt a civilizációt az egyiptomival és a kínaival lehet egy lapon emlegetni, és a korabeli Európát felülmúlja.
A lézer a legeldugottabb piramist is megtalálja, működése egyszerű: a lézert felrakják egy repülőre, és berepülik vele a feltérképezni kívánt területet. A lézersugarat a talajra irányítják, és mérik az időt, amíg az onnan visszaverődik. Az eredmény alapján pedig a számítógép térképet készít az adott területről.
A lézer átlát a fák levelein és az aljnövényzeten, így képes megrajzolni mi van a fák alatt. Ott ahol szabad szemmel nézve a levegőből csak egybefüggő sűrű zöld szőnyeget látunk, a lézer alkalmazásával komplett építményeket és utakat mutató térkép lesz.
Sok objektum rejtve marad a dzsungelben, és csak a modern technológiával látható, mint például az El Zotz régészeti lelőhelyén. / Kép: PACUNAM / Garrison / Proyecto Arqueológico El Zotz
A NATIONAL GEOGRAPHIC BEMUTATJA MIÉRT JELENT HATALMAS ELŐRELÉPÉST EGY ILYEN TECHNOLÓGIA HASZNÁLATA
Az egykori épületek maradványait olyannyira képes eltüntetni a dzsungel, hogy egy magas piramis is észrevehetetlenné válik alig harminc méterről.
A LIDAR-képek alapján viszont készíthető egy háromdimenziós térkép, amelyet a tudósok egy tableten magukkal vihetnek lent az adott terepen, erdőben, így minden láthatóvá válik számukra.
3D-s nézet Tikal délkeleti részén / Kép: PACUNAM / Garrison / Proyecto Arqueológico El Zotz
ELKÉPESZTŐ, FÉL EURÓPÁNYI MÉRETŰ CIVILIZÁCIÓRA BUKKANTAK
A kutatás jelentőségét illetően a műsorban elhangzik “Az elmúlt 100 év legfontosabb maja felfedezése” – mondják a kutatók. A LIDAR-képek alapján ugyanis olyan következtetésekre jutottak, amelyeket eddig nem tudtak a majákról. A térképek segítségével a műsor szerint közel 60 ezer maja építményre bukkantak a dzsungelben.
Átvizsgálták például Tikalt és a környezetét, és hiába az ország egyik legnépszerűbb turistahelye, és az egyik legjobban feltárt lelőhelye, még ott is találtak egy korábban ismeretlen piramist, amelyet egészen addig természetes képződménynek hittek.
A legnagyobb felfedezés viszont az, hogy a maja városok sokkal-sokkal kiterjedtebbek voltak, mint azt korábban gondolták. Az egyik kutató erről úgy fogalmazott, hogy amit eddig magának a városnak gondoltak, az valójában csak a városközpont.
Tikal például háromszor-négyszer nagyobb is lehetett az eddig gondoltnál, a lakossága pedig az eddig feltételezett 60 ezer főnél jóval nagyobb, akár 250 ezres is lehetett.
A LIDAR-képek utakat, lakóházakat, palotákat rajzoltak fel a térképre, mindez pedig azért fontos, mert egészen eddig a tudósok azt mondták a majákról, hogy egy maréknyi, látszólag elszigetelt városban éltek.
Most azonban a kutatók, és rájuk a hivatkozva a műsor is azt állítja, hogy jóval nagyobb területű és lakosságú volt a maja civilizáció. A számuk akár a húszmillió főt is elérhette, amely az akkori Európa népességének közel fele volt, de csupán harmincad akkora területen.
El Palmar régészeti lelőhelye. A LIDAR azt mutatja, hogy El Palmar a város központjától 40-szer nagyobb, mint azt gondolták. / Kép: PACUNAM / Garrison
ÉS AMI MÉG NAGYON LÉNYEGES
A felvételek erődítményeket, városfalakat mutattak, amelyek olyan fejlett harcászati képességekre utalnak, amelyeket eddig nem feltételeztek a majáktól. A dzsungelben utakat fedett fel a lézer, amelyek összekötötték a városokat.
Mezőgazdasági tevékenységre utaló jeleket is találtak, például csatornákat, az egyik városuk mellett például egy teljes mocsaras területet megműveltek, öntöztek.
“A történet amely most kezd alakot ölteni előttünk tejesen átírja a történelemkönyveket, és a majákat a kínaiak és az egyiptomiak szintjére emeli” – mondta Albert Lin, a National Geographic felfedezője. Kutatnivaló van még bőven, további 20 ezer négyzetkilométer vár még feltárásra.
Rövid kis kitérő csak a szemléltetés végetT, hogy milyen roppant nehéz annak a kutatónak – régésznek -történésznek a dolga, aki szembe megy a hagyományos történelem dogmatikus tanaival
Minden területnek és minden kornak, korszaknak megvannak a maguk uralkodó, azaz mainstream irányzatai, amelyek háttérbe szorítják az alternatív, új irányzatokat.
Sok helyen, legendákat értelmezve és az eredeti, ősi történelmi helyszínt behatárolva – (a mainstream tudomány szerint) – oda csak fantáziáló hóbortos régészek, és amatőr laikusok képzelnek bele mesterséges alkotást, netán még városokat, civilizációkat is pláne…
Az a pár pedig amit már valahogy nagy nehezen engedélyt szerezvén kiástak a föld alól, nos az nem jelentős kérem tisztelettel…a dogmatikusok lesöpörnek mindent, vagyis akarják, de néha nem sikerül szerencsére, mert a zsenit aki még ráadásul kitartó is azt nem lehet egykönnyen megállítaniuk. / Trója is csak gyerekmese, legenda volt kérem,,, — micsoda,,,hogy mégis volt ???,, — na de akkor biztos nem volt jelentős, csak egy kis település ahol pár évig éltek talán az emberek….stb. /
Kilenc (!) város települt egymásra az idők során, mint az kiderült az akkori ásatások alatt. De csak nagyon nehezen dőlt meg a dogma, és lett átértékelve, átírva a történelem erre vonatkozó tudományosan elfogadott álláspontja még ezek után is.
És ez csak viszonylag kis ügy volt, lokális, akkor képzelhetjük milyen a helyzet globális szinten.
A tengerpart, ahol 3 ezer évvel ezelőtt a görög hajók horgonyoztak, ma már sok km-rel távolabb húzódik, mint abban az időben.
Már az ókorban is kétséges volt és sok vitát szült Trója hollétének pontos meghatározása. Amikor a (mai) Törökország északnyugati részén található Ikon görög lakói az ő városukat tartották Trója igazi utódjának, Homérosz tanítványai hiúnak nevezték őket. Vagy a római földrajztudós, Sztrabón (kb. Kr. e. 60-Kr. e. 21) tévedett, amikor a valóságos helyszínt 5,6 km-rel közelebb tette a hegyekhez, a “trójaiak falujába” ?
Az Iliász a Szkamandrosz folyót tápláló két forrás mellé helyezi Tróját, az egyik forró és gőzölgő, a másik jeges és hideg. 1791-ben Le Chevalier francia utazó ennek alapján határozta meg a város helyét, szerinte Trója Bunarbashi falu területén állt, melynek neve forrást jelent. A falu fölött fellegvárhoz hasonló sziklaorom magasodott, ahol több forrás tört a felszínre.
Tudósok több mint két nemzedéke hagyta figyelmen kívül azt a tényt, hogy a források vize azonos hőmérsékletű. Ezért jött ide végül Heinrich Schliemann is, hogy Tróját felkutassa. Miután nyomát sem találta a keresett városnak, nagy reményű ásóját áthelyezte a hisszarliki földhalomhoz. Ez az alacsony fekvésű domb csaknem 4,8 km-re van a tengerparttól, a trójai síkság két fő folyója között, melyeket az Szimoeisz és Szkamandrosz néven ismer. A Hisarlık-domb területén fedezte fel Schliemann Tróját.
Egy szakavatott régész, Wilhelm Dörpfeld segítségével aztán fokozatosan körvonalazódni kezdett Trója bonyolult története és felépítése. Schliemann és Dörpfeld 9 fő réteget ásott ki, ezek mindegyike egy-egy külön, az idők folyamán egymásra épült várost képviselt. A rétegeket megszámozták, a legkorábbi lett Trója I, a legkésőbbi, már a római korban épült város a Trója IX.
A későbbi kutatások tovább finomították ezt a rendszerezést, számos másodlagos réteget regisztráltak, így ezek száma összesen 46-ra emelkedett. Bár Schliemann maga úgy vélte, a Trója II. a valódi Trója, azóta bebizonyosodott, hogy a mítoszok városa alighanem a VIIa számú. Ez a réteg tűzvész nyomait mutatja, az itt talált csontvázak állapota arra enged következtetni, hogy a város lakóit i. e. 1250 táján lemészárolták, márpedig a szakirodalom ekkorra teszi Trója pusztulását.
Heinrich Schliemanm
36 éves korában felhagyott a kereskedéssel és minden vagyonát az ókor régészeti kutatására áldozta, főleg Trója helye érdekelte. Ekkoriban Homérosz műveit teljes egészében költészetnek tartották, amelynek a történelemhez semmi köze sincs.
Schliemann e vélekedés cáfolatának szentelte életét, építve az ókori szerzőkre, akik közül többen említik Tróját. Beutazta Görögországot, Itáliát, Skandináviát, Németországot, Szíriát és Indiát, Kínáról és Japánról könyvet is írt, Párizsban régészetet tanult.
1868-ban Görögországban, majd Kisázsiában bejárta Homérosz eposzainak színhelyeit. 1869-ban Ithaka, a Peleponnészosz és Trója címmel könyvet írt, ebben leszögezte: Trója a kis-ázsiai Hisarlik – s nem, mint egyesek feltételezték, a jóval délebbre fekvő Bunarbashi – helyén állt, s azt is, hogy Agamemnón és felesége, Klüthaimnésztra Mükénében nem a várfalon kívül, hanem a fellegvárban nyugszanak. Bár állításait gúnykacaj fogadta, a következő években bebizonyította igazát.
Schliemann 1871-ben Frederick Calvert amerikai diplomata ásatásait folytatva Hisarlikban hét egymás alatt fekvő település maradványaira bukkant. Mivel a homéroszi Tróját a legalsónak vélte, a felső rétegeken az ottani anyagok vizsgálata nélkül hatolt át. 1873-ban feltárta az ősi város hatalmas bástyáit és kapuit, és több száz, aranyból és más nemesfémből készült ékszert talált, amelyeket Priamosz kincseinek nevezett el és kicsempészett Törökországból. Felfedezéseit Trójai régiségek című könyvében írta le 1874-ben, feltevéseit akkor sokan vitatták, mások egyetértettek vele.
1874-ben folytatni akarta az ásatást, a török kormány azonban perbe fogta az aranyleletek eltulajdonítása miatt, így a munka félbeszakadt. Schliemann végül 50 ezer frank büntetéssel megúszta, közben Boiótiában, Közép-Görögország keleti részén kezdett kutatni, de nem sokat talált. 1875-ben kiadta Trója és romjai című könyvét.
1876-ban Mükénében kezdett ásatásokat, az Oroszlános-kapu közelében, majd a fellegváron belül. Rövid időn belül megtalálta a kerek agórát, a kőlapokból emelt kettős kört. Az archaikus sírkövek alatt öt sírra bukkant, bár ezek 400 évvel korábbiak voltak, mint feltételezte. Ezekben 16 személy maradványai feküdtek, többek arcát aranylemez takarta.
A tetemek maradványai a levegőn hamar elporladtak, de arcukat a maszkok, így a híres Agamemnón-maszk megőrizte. Mellettük nemesfém- és elefántcsont ékszereket talált, ezeket Atreusz-kincsnek nevezte el. A leleteket 1878-ban Mükéné című könyvében írta le. 1878-ban Ithaka szigetén ásatott, eredménytelenül, majd újra munkához látott Hisarlikban, ezúttal Émile Burnouf régész és Rudolf Virchow orvos-patológus társaságában. Harmadszor 1882-83-ban, majd 1888-tól halálig dolgozott Trójában, az utolsó években Wilhelm Dörpfeld építész támogatásával.
Dörpfelddel együtt tárta fel 1884-ben Tirünsz fellegvárát, a mükénéi kultúra másik központját, itt sok tárgy utalt a görög szigetekkel, Egyiptommal és Főníciával való kapcsolatokra. Ebből felismerte, hogy Krétán is létezett egy korabeli kultúra, engedélyt is szerzett az ottani ásatásokhoz. Mivel azonban a terület áráról nem tudott megállapodni a tulajdonossal, elszalasztotta a harmadik nagy feltárás lehetőségét. Schliemann 1890. december 25-én halt meg Nápolyban.
Kutatásai teljesen megváltoztatták az ókorról alkotott képünket. Addig a történészek csak négy államról tudtak: Rómáról, Görögországról, Egyiptomról és Babilónia-Asszíriáról. Ő két további bronzkori civilizációval bővítette ismereteinket, a harmadikat, Krétát az angol Evans tárta fel 10 évvel Schliemann halála után.
Schliemann könyvei és újságcikkei elsőként népszerűsítették a régészetet, felfedezéseivel folyamatosan izgalomban tartotta az európai közvéleményt. Ő kezdte el a kutatásoknál az irodalmi, írásos dokumentumok figyelembevételét, s ő alakította ki a régészeti terepmunka gyakorlati módszertanát, előtte ilyen nem létezett.
Schliemann megtalálta, és feltárta a mélyen föld felszíne alá temetődött, több mint 5 ezer éves Trója városát.
A feltárt Trója:
A feltárt terület romvárosait számokkal illetve betűkkel azonosították Trója I. és Trója IX. között.
Trója I i. e. 3000-2600 (nyugat-anatóliai korai bronzkor 1)
Trója II i. e. 2600-2250 (nyugat-anatóliai korai bronzkor 2)
Trója III i. e. 2250-2100 (nyugat-antaóliai korai bronzkor 3 [korai])
Trója IV i. e. 2100-1950 (nyugat-anatóliai korai bronzkor 3 [közép])
Trója V: i. e. 20. század – i. e. 18. század (nyugat-anatóliai korai bronzkor 3 [kései]).
Trója VI: i. e. 17. század – i. e. 15. század
Trója VIh: kései bronzkor, i. e. 14. század
Trója VIIa: kb. i. e. 1300 – i. e. 1190, valószínűleg Homérosz Trójája
Trója VIIb1: i. e. 12. század
Trója VIIb2: i. e. 11. század
Trója VIIb3: kb. i. e. 950-ig
Trója VIII: i. e. 700 körül
Trója IX: hellén Ilium, i. e. 1. század
Trója 1998 óta az UNESCO világörökségi helyszínei közé tartozik.
A fenti rövid kis kitérő után térjünk vissza az i.u. 400 -500 történelmi időbe, valamint azt követő további 600 évbe ( i.sz. V-VI század, és XII. század ).
Most Arthur király legendáját tekintsük át röviden nézzük mi is ebből a valóság alapja, és hogyan épült rá egy legenda
Az Arthur monda rövid összefoglalása
Arthur a mondák szerint a brit Uter Pendragon király és Yguernen (Ingerna, Ygraine) cornwalesi hercegn fia volt. Anyja titokban nevelte, majd Merlin kiadta dajkaságba Ectorhoz, mert ellenségei ármánykodtak ellene. Mikor 20-éves lett, kihúzta a sziklából az Excaliburt – és a kard erejével és lovagi bátorságával egyesítette a királyságot. Lovagtársaival megalapította Camelot várát, amelynek közepén állt a kerekasztal. Az egyenlőséget szimbolizáló asztalt ülték körül Arthur és lovagtársai 12-en.
Arhur uralkodása alatt legyőzte a szászokat, meghódította Skóciát, Izlandot, Írországot, Galliát, Norvégiát, Dániát. Uralkodása második felében Artúr féltette birodalmát – mi lesz vele, ha ő már nem lesz – ezért a szent Grál keresésére indult. Camelot várát a legkiválóbb lovagjára Lancelot-ra hagyta. Arthurnak a krónikák szerint volt a valóságban is volt egy Llenlleawc nevű alvezére, aki Sir Lancelotként említ a monda.
Amíg Arthur Galliában járt, és a rómaiakkal háborúzott, felesége Gwenhwyfar (Guinevere) és Lancelot közt Máb varázslatára “bűnös viszony” alakult ki. Ezt a viszonyt Arthur unokaöccse (másutt féltestvére) Medraut (Mordred) leplezte le. A bűnös feleség és szerető elmenekült Camelotból, és Arthur üldözőbe vette őket, ám eközben Mordred a helyzetet kihasznáva egy államcsínnyel átvette a hatalmat.
Végül Arthur visszatért, és Camlan folyó mellett véres harcot vívott unokaöccsével. Arthur a csatában győzött ugyan, de maga is súlyosan megsebesült. Halála előtt Bedivere lovaggal visszaküldette az Excaliburt a Tó asszonyának, majd Avalon szigetére vitték. Itt halt meg, de szelleme azóta is várja, hogy visszatérjen, ha népe nagy veszélybe kerül.
Történelem helyett legenda
Arthur király alakját az 1100 és 1154 közt élt Geoffrey of Monmouth angol történetíró tette népszerűvé. Monmouth 1136 körül írta meg a nagyjából 500 körül játszódó Historia Regum Britanniae című munkáját, amely voltaképp költői legendák prózai gyűjteménye volt. Amint maga is utal rá, kelta nyelvű forrásra támaszkodott.
Geoffrey írása gyorsan híressé vált, és megihlette nemcsak a britek, hanem a franciák íróit is. A francia irodalomban a fókusz Arhur királyról átkerült a Szent Grálra és a kerekasztal lovagjaira, és de Troyes volt az, aki a történethez hozzáadta Lancelot figuráját, és itt jelent meg a szerelmi háromszög Arthur, Ginevra és Lancelot között, ami később annyi történet forrásául szolgált
Az évszázadok alatt a legenda aztán fokozatosan apró részletekkel gazdagodott, és ahányszor csak elmesélték, egy kicsit mindig változott. A történetek valóságalapjának ingatagsága nem okozott sok zavart, de az idők során annyi azért változott, hogy Arthur történelmi személyiségből átkerült a mítoszok és legendák birodalmába.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne legalább némi valóságalapja. Annyit bátran állíthatunk, hogy egy Arthur vagy egy Arturus nevű férfi az 5. vagy a 6. században briton katonákat vezetett, akik hősiesen védték hazájukat az angolszászok ellen.
Létezik egy olyan teória is, miszerint Arthur valójában egy római százados, Lucius Artorius Castus volt, aki a piktek ellen harcolt Hadrianus falán 300 környékén, viszont ha ez igaz lenne, akkor jó háromszáz évvel az előtt élt volna, mint amikorra az életét a legtöbb írásos emlék teszi. Nemcsak Arthur, hanem a nagy varázsló, Merlin figuráját is titok övezi.
Merlin a legyőzhetetlen varázsló beleszeret a Tó Hölgyébe Vivienbe. Annyira szereti, hogy elárulja neki a varázsszót, amivel Vivien örök időkre a szerelem barlangjába száműzhette, ami azután Merlin sírjává vált. A nő képes megigézni a férfit, a szerelem istennője minden férfi tudományt képes megtörni. Merlin nem tud többé szabadulni ebből a szerelemből.
Tudja mi vár rá, tudja hogy elérte a végzete, mégis Vivien rabja marad, sőt megfogadja a lánynak, akármennyire is kívánja, hogy az övé legyen, nem fog a hatalmával visszaélni. Nem tesz mást, csupán követi mint az árnyék, bárhová is megy a lány, mindaddig, amíg a barlang fogja nem lesz. A legvalószínűbb változat szerint egy Myrddin nevű bárd alakja változott át a történetmondás évszázadai során Merlinné, a mágussá, de róla még Arthurnál is kevesebbet tudhatunk.
Britania helyzete Arthur korában
Arthur király feltehetően az V. század végén és a VI. elején uralkodott, Mordreddel vívott utolsó csatája 537-ben vagy 542-ben volt. Milyen is volt valójában akkor a szigetország politikai helyzete? Ki volt az uralkodó?
A rómaiak már egy évszázaddal korábban fokozatosan kivonták erőiket a brit provinciából, amelyet Julius Caesar i.e. 54-ben hódított meg. Az európai kontinens felől betörő barbár jütök, angolok, szászok, valamint a pikt néven ismert északbritanniai törzs erősödő nyomása késztette meghátrálásra őket.
Az ezt követő zavaros idő harcias kiskirályai állandóan hadban álltak az újabb támadókkal, és egymással. Egységes királyságról vagy helyi hatalomnál többel bíró uralkodóról nincs szó az írásokban.
A kereszténység egy talpalatnyi helyen sem tudta megvetni a lábát Britanniában, egészen 597-ig, Szent Ágoston és 40 szerzetese megérkezéséig. Britanniában és Európa nagy részén ekkor vette kezdetét a sötét középkor.
Ha hihetünk Nennius walesi szerzetesnek, egy Arthur nevű harcos vezette “a britek királyaival együtt” a támadók elleni harcot. A britek története című, 826-ban írt művében Nennius 12 ütközetet sorolt fel, melyekben Arthur a barbárok fölött diadalmaskodott. Az utolsó csatában egymaga ejtette el az ellenség 960 katonáját.
Mintegy 150 évvel Nennius után egy ismeretlen walesi krónikás összeállította a brit történelem kronológiáját, a Cambrian Annals-t. Az 537-es évnél szerepel a “camlanni csata, amelyben Arthur és Medraut elesett”. A Medraut névben nem nehéz felfedezni a Mordredet. Arthurt ezután 150 évig nem említi történelmi forrás, és akkor is csak a következő homályos utalás formájában.
1125-ben egy William of Malmesbury nevű szerzetes megemlékezik egy bizonyos harcias Arthur-ról, “akiről a britek üres szavakban áradoznak csupán, pedig valójában megérdemli, hogy ne csak félrevezető mesék és álmok alakja legyen, hanem a történelem is foglalkozzék vele, mert hosszú időn át düledező hazájának oszlopa volt, aki háborúra ösztönözte a parasztság megtört harci szellemét”. William egyik kortársára maradt, hogy Arthur-ból uralkodót csináljon.
1139 körül egy walesi diakónus és későbbi püspök, Geoffrey of Monmouth befejezte monumentális, Britannia királyainak története című művét, amelyben átfogóan tárgyalja a brit uralkodókat a római időktől a saját koráig.
Nennius, Geoffrey és más korai történetírók munkáit a különböző népek hagyományából, kelta és skandináv mítoszokból, sőt a Bibliából kölcsönzött motívumokkal színezte ki.
Geoffrey 12 könyvéből kettőt szentelt Arthur-nak. Nála bukkan fel először Merlin, a varázsló alakja, Ginevra megszöktetése és Mordred árulása. A szegényes történelmi forrásokat képzelt eseményekkel és soha nem hallott személyek felléptetésével színezte ki. Módszerével századokon át ható iskolát, és egy V. századi harcosból hős királyt teremtett.
Arthur a történelmi személy
Az első információ 468-ból való. A széthulló Római Birodalom idejében vagyunk, a vizigótok éppen Galliát igyekeznek elfoglalni. Róma a britektől kért segítséget. Sokáig azt gondolták a történészek, hogy a segítség Bretagne-ból érkezett, a szászok elől ide menekült britektől. Azonban több forrás is arról beszél, hogy hajókkal érkeztek, tehát Angliából jöttek. Vezetőjük neve Riotimus (Riothamus).
Ezt megtehették, hiszen épp ekkor győzik le a szászokat, a római uralom utáni zűrzavar konszolidálódott. Mindez az erőskezű Riotimusnak volt köszönhető. Hatása akkora volt, hogy tetteit a bárdok még generációkkal később is továbbadták. A legkorábbi írásos forrás a 9. századból való, ami a bárdok énekeinek lejegyzett változata. Ebben már Arthur néven szerepel, és habár latinul van írva, a helységnevek etimológiája arra enged következtetni, hogy forrásként ősi walesi elbeszéléseket használtak fel.
Riotimus nem lehetett középkori páncélos lovag, mint ahogy leírták, hanem antik műveltségű, római fegyverzetű és kiképzésű romanizált kelta hadúr, aki kitűnően beszélt latinul. Jól szervezett hadseregével Britanniában visszaállította a régi római életformát; ma úgy mondanánk uniópárti volt. Nem véletlen, hogy Aquitániai Eleonóra őt szemelte ki követendő hősnek utasítva Robert Wace költőt a Le Roman de Brut megírására. Ezzel a művel indult el az Arthur-mondakör világhódító útjára.
Az anyag, amiből merített inkább mese lehetett, hiszen a 12. században William of Malmesbury Gesta regum Anglorum című művében arról ír, hogy Arthurról “még ma is a britek hihetetlen eszelős történetei keringenek.” Malsbury arra törekedett, hogy Arthurt ne hazug mesék szereplőjeként, hanem történelmi alakként mutassa be. Ő már a racionalizáló skolasztika képviselője, ám a történelmi Arthurról már alig lehetett megtudni valamit. Ennek tudatában a középkori szerzők egy mitikus hőst kreáltak, tehát ettől kezdve Arthur a britek királya nem mint történelmi személy, hanem egy archetípus megtestesítőjeként jelenik meg.
De miként vált Riotimus Arthurrá? A Riotimus kifejezés nem személynév, hanem tiszteletbeli cím, amely a brit Rigotamos szóból vezethető le, jelentése: “királyok királya”. Britannia királyai között a Riotimus volt az első az egyenlők között (primus inter pares). Az a Riotimus, aki legyőzte a szászokat, majd a rómaiak kérésére átkelt Galliába az Arthur nevet viselte. Ez a név arra utal, hogy Britannia délnyugati részének lehetett a királya, mivel ez a terület volt a legcivilizáltabb egyben a leginkább romanizált terület.
Csak ebben a régióban adtak még az 5. században is római nevet az újszülötteknek. Ilyen római név az Artorius is. Arthurban mélyen gyökerezett az egységes Birodalom eszméje (ma úgy mondanánk: az európai eszme), és éppen ezért fordulhatott hozzá segítségül Róma császára. Arról se felejtkezzünk el, hogy Nagy Konstantint éppen itt Britanniában kiáltották ki császárrá (York, 306. július 25.).
Ő volt az, aki a kereszténységet tette meg a Birodalom ideológiájává. A vallásos álca mindig bevált eszköze a politikai célok megvalósításának. Arthur maga keresztény volt, ám korában még elevenen éltek az ősi kelta vallás elemei. Az Arthur-mondakör ókelta történet keresztény szimbolikával értelmezve. A druida tan és a kereszténység egymásra találása hatalmas szellemi energiákat szabadított fel, amit azután a trubadúrok becsatlakoztattak az európai kultúrkörbe.
Arthur király vára Camelot kapcsán több elképzelés született, hogy létezett-e valójában, és ha igen hol? A különféle elméletek közül a Cadbury Castle romjaival foglalkozók tűnnek valósnak. Valójában nem is rom, csupán egy magaslat, amely azonban ősi települések maradványait rejti magában. John Leland 1542-ben a néphagyományra hivatkozva arról írt, hogy Cadbury Castle helyén állt Arthur király vára Camelot: “Az emberek nem tudnak mesélni róla, csak annyit, hallomásból tudják hogy Arthur gyakran tartózkodott Camalatban.”
Egy 10. századi történeti mű szerint egy csatában itt esett el Arthur (Annales Cambriae). A 20. század közepén régészeti ásatások indultak. A leletekből tudjuk, hogy már a kőkorban is állt itt település, amit azután a rómaiak is elfoglaltak. Ekkor megszűnt az élet, majd a 3-4. században újra benépesült a terület. Az 5. században hatalmasra bővített erődítmény épült kelta építészeti stílusban, római technikával. A régészek messzemenően egyetértenek abban, hogy ez arra utal: Cadbury Castle lehetett Arthur Camelottja. A magaslatról tiszta időben ellátni a 17 km-re lévő Glastonburyba, aminek központi szerepe van az Arthur-mondakör megértésében.
Maga a mondakör csak Arthur halála után mintegy 800 évvel lett lejegyezve. Ezekben a mondákban Arthur nem hal meg, hanem a túlvilági szigeten Avalon-on él tovább, ahonnan egyszer majd vissza fog térni. Burgundiában van egy város Avallon a neve. Gall nyelven almáskertet jelent. Walesi nyelven Yinis Avallach.
Glastonbury az a hely, amely Isola Avallonisz néven a kelták túlvilági szigetének számított. A környék híres almatermő terület. Az alma a szerelem és termékenység istenőjének a szimbóluma. Glastonbury környéke mélyföld, amely Arthur korában vizenyős terület volt, a dombon található település szigetként uralkodott a tájon. A város kelta neve Ynis-Witrin, vagyis Üvegsziget, más néven Avalon szigete. A legenda szerint Arimathiai József ide menekítette a Krisztus vérét felfogó Szent Kelyhet a Grált.
A történelmi Arthur valószínűleg visszajutott Britanniába. Halálának helye az emlékezet szerint egybeesik az ősi kelta hitvilág, valamint a korai kereszténység központi helyével, amely egyben az első britanniai keresztény közösség színhelye is. Mindez arra utal, hogy Arthur személyében összekapcsolódott a kelta hagyomány a római-keresztény világgal. Aquitániai Eleonóra férjének II. Henriknek (+1189) egy bárd árulta el a titkot, hogy Glastonbury mely pontján található Arthur sírja.
A helyszínen ásatásokba kezdtek és Henrik halála után találtak egy sírt (1191). A sírlap felirata a következő volt: “Itt, Avalon szigetén nyugszik a híres Arthur király.” Egy csónak alakú kivájt fatörzsben egy magas férfi csontváza feküdt, koponyáján halálos seb nyomaival. Mellette női maradványokat is találtak (Ginevra). 1278-ban újratemették őket, ám a templom pusztulásával sírjuk is elenyészett. 20. századi régészeti kutatások szerint Arthur sírját tárhatták fel.
Időrendben főbb rekonstruálható történések
410 Britannia hivatalosan függetlenséget nyer Rómától. Oka: nincs pénz és erő finanszirozni a brit területek védelmét a skótok, piktek, szászok támadásaival szemben.
420-30 Britanniát helyi kiskirályok, zsarnokok uralják..
452 Britanniába felerősödik a szász-angol betelepedés a britek segítséget kérnek Rómától (Aetiustól). Neki kisebb gondja is nagyobb ettől, amikor ott van Attila a hun seregeivel, és a római belviszályok.
460-70 Ambrosius Aurelianus ellenőrzés alá vonja Britannia kelta területeit.
465 Arthur király születése?
466 Wippedesfleot-i csata, a szászok győznek ugyan, de az ő veszteségeik is nagyok, ezért egyelőre békét köt a két fél.
485-496 Arhur 12 csatájának periódusa amely során legyőzhetetlen hírnévre tett szert. (A legendában 12 lovag szerepel)
496 Britek Ambrosius fővezérlete mellett a Mount Baldoni csatában legyőzik a szászokat.
542 Camlauni csata, Arhur király halála.
Arthur halála után az angol-szászokat már nem tudják megállítani a britek – az ellenőrzésük alá kerül a mai Anglia.
Krisztus után 410-re Róma már nem ugyanaz a birodalom volt, mint évszázadokkal korábban.
A jelzett időpontra a teljes széthullás szélére került: kívülről a népvándorlás germán törzsei rohamozták határait, belül pedig vezetési, pénzügyi és hatalmi válságok gyötörték. Ebben a helyzetben II. Theodosius (408-450) császár már nem vállalhatta a távoli provinciák védelmét, így a római légiók Britanniából való kivonása mellett döntött. Britannia hivatalosan 410-ben lett független Rómától, ám a birodalom még legalább egy évszázadon keresztül jelentős befolyást gyakorolt a szigetre. Feltételezhető, hogy csapatainak teljes és tényleges kivonása csak 500 körül valósult meg.
A rómaiak tehát 410 és 500 körül ha jelen is voltak Britanniában, már nem harcoltak a szigetre támadó ellenségek ellen, csupán erődjeiket védték még egy ideig. Britanniában pedig kaotikus viszonyok uralkodtak: a szigeten több királyság létezett (975 –ig) melyek az őslakos kelta-brit lakosságot uralták, ám kb. 400-tól mind gyakoribbak voltak az új népek által végrehajtott betörések és fosztogatások.
Ilyen új nép volt a pikt, a skót, és a szász. Közülük kezdetben a piktek és skótok okozták a legnagyobb károkat, így a brit királyok még azzal is megpróbálkoztak, hogy az északról betörő főellenségek ellen szövetséget ajánljanak a délről érkező szászoknak. A taktika azonban elhibázott volt, mivel idővel pont a szászok lettek legfőbb ellenségeik, és velük kellett a legnagyobb csatákat megvívniuk.
Ebben a történelmi közegben tűnt fel egy tehetséges hadvezér Arthur (Arthus vagy Artus 465-537) aki fiatalon még a rómaiaknál szerzett harci tapasztalatokat és tiszti rangot. A teljes római kivonulás után a brit királyok szolgálatában állt, majd amikor a királyok összefogva közös hadsereget állítottak a szászok ellen, akkor ennek a közös hadnak lett a vezetője.
Arthur 485 és 496 közt több csatában diadalmaskodott, ekkor alapozta meg legendás hírnevét, azonban a valóságban sohasem lett belőle király, és a szászokat sem tudta kiűzni a szigetről. Vélhetően 537-ben halt meg a szászokkal vívott camlanni csatában. Egy ismeretlen walesi krónikás által készített brit történelmi kronológiájában, a Cambrian Annals-ba 537-es évnél szerepelteti a camlanni csatát, amelyben Arthur elesett. Erről a csatáról a történettudomány keveset tud. Az sem biztos, hogy itt a britek valóban a szászokkal harcoltak, és az ütközet időpontja is kétséges.
Abban az időben kevés volt az írástudó, sok király és nemes egyáltalán nem tudott írni – olvasni. A nemesi címek és birtokok adományozása is gyakran szóban történt meg, és elég volt hozzá az, hogy az uralkodó az udvar előtt hirdette ki, és a többi nemesnek ott és akkor tudomása volt róla. Sajnos, a későbbiekben pont ezért történtek a visszamenőleges okirathamisítások. Nagyon sok kutató szerint a kora középkori nemesi címek és birtok adományok kb. 70 %-ban hamisítványok.
Ma már a XXI. században egyre jobban fel lehet használni a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségeket is az elemzések során. Egyértelműen látszik pld. hogy a krónikát író szerzőnek hiányos volt a walesi nyelvtudása, más esetekben pedig a szóhasználatok, a mondat szerkezetek, az írások stílusa, stb. árulkodnak arról hogy eredeti, vagy átírt és sokszorosított példányról van szó.
Ez a jelenség is nehezíti a régmúlt korok irodalmának, – mondák – legendák – krónikák tényszerű megítélését. De, amint az ennek a blognak az elején olvasható: “ A mondáknak és mítoszoknak mindig van alapjuk. A legendákból hosszú és kitartó munkával az alap mindig úgymond visszafejthető “
Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük érdekes volt számodra pár információ. Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is!
Bátor senyőtől a catalaunumi csatáig, a hunok ősi történelme
Napjainkban, amikor Atlantiszról, Lemúráról, Mu-ról és más ősi civilizációkról beszélünk, ezek a nevek a mitológiában azonnal felbukkannak szerte a világban. Érdekes módon számos ősi írás létezik a bolygó egész területén, sok különféle kultúra között, amelyek ezekre az elveszett birodalmakra utalnak, leírva a nagy kataklizmákat, amelyek ezeket a nagy királyságokat megsemmisítették, és eltüntették a bolygó felszínéről.
Ezeknek a nagy civilizációknak az emlékeit ma csak részben fogadják el a kutatók. Sajnálatos módon a nagyközönség számára jelenleg hozzáférhető irodalmi beszámolók nem léteznek. Szükségünk lenne pedig rájuk. Valójában sok kultúra szerte a világon azt állítja, hogy ez az emlék szilárdan benyomódott az emberi agyba. Úgy tűnik, hogy tudjuk, hogy a modern társadalom és a modern civilizációk létezése előtt egy nagy, “elveszett” civilizáció megelőzte mindezt.
Ezt a gondolatot azonban erősen visszautasítja a mainstream régészet, amely kétségbeesetten megpróbálta elkerülni a megállapítások és elméletek sokaságát, mint pusztán a képzetlen emberek fantáziáját, mitológiáját és képzeletét. Világos bizonyíték van azonban arra, hogy még az ókori aztékok, inkák, maják, egyiptomi és mezopotámiai civilizációk előtt léteztek más civilizációk.
A Föld elveszett kontinensei, eltűnt civilizációk
A világ számos kultúrája mitikus földrészekről, elsüllyedt városokról és elveszett királyságokról beszél, amelyek meggátolták a felfedezés minden eddigi kísérletét. Lehetséges, ahogy ezek a titokzatos civilizációk jöttek és mentek, az idő múlásával tovább rejtőzködnek, amíg csak a modern régészet az AI segítségével majd fel nem fedezi őket. Az elfeledett területek, ha majd felfedezésre kerülnek, ősi struktúráik, rejtélyes hieroglifák és elfeledett műalkotások révén megvilágíthatják ősi kultúránkat.
A Föld elveszett kontinensei, eltűnt civilizációk
Üdvözlet Kedves Látogató!
Most elindulunk egy időutazásra, emberi léptékkel nehezen felfogható időskála lesz amin utazunk. Ahol nem évszázadok, évezredek, hanem 10-30 millió év egy beosztás. Nagy távolságok, méretek és hatalmas erők, csodálatos élőlények, helyszínek, valamit érdekes információk várnak ránk.
Térben és időben nagy utat fogunk megtenni a Föld születésétől egészen a távoli jövőig.
NATURE IS BEAUTY
BEAUTY IS NATURE
WE ARE ENGINEERS
BUT WHO ENGINEERED US?
再見 * Goodbye * Adiós * Au revoir * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal * नमस्ते * Totsiens * Αντίο * معالسلامة * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *
Intercontact Marketing Network 