Hevert az utcán, félig a hóban – s én aki madár sose voltam s koronáját csak bámultam egyre, most felérhettem az ághegyekre.
Ujjbegyem tétova áhítattal, mint akit az már nem vigasztal, hogy így isten-hajába mártok – megsimogatta a magasságot.
Szerző: hycry be 20/03/2010 hüvelyk Lászlóffy Aladár, Versek
Δ