Olyan országba költöztünk, ahol a Parlament előtt a járdán lévő felíratok között az alábbi idézet is olvasható, hogy senki ne feledje:

Elsősorban december elseje kapcsán azon tűnődöm, hogy vajon a norvégok komolyan is gondolják ezt a mondatot? Létezik, hogy ez egy olyan hely, ahol tényleg igaza lehet a kisebbségnek? Egyáltalán szava lehet a kisebbségnek? Nehéz ezt elhinni, hiszen olyan országban nőttünk fel, ahol ez a jog néha csak mutatóban van meg, néha még abban sem és ez a természet rendje.

Eszembe jutott ugyanakkor A nép ellensége című színházi darab, mely az egyik utolsó volt, amit sikerült még elcsípni, mielőtt tavasszal bezártak otthon a kulturális intézmények. Remeknek tartom a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház feldolgozását és szereposztását, és nagyon remélem, hogy lesz még alkalmuk a közeljövőben színpadra vinni ezt a tanulságos drámát. Ha sor kerül erre, és teheted, semmiképp se hagyd ki!

Ami pedig a december elsejét illeti, csodálkozom, hogy idén nem esik szombatra, ez roppant szokatlan. Élvezzük hát a szabadnapját azoknak, akiknek megadják (értsd: minden hivatalos szerv) és értékeljük, hogy ebben a csendben jól lehet haladni az irodai munkákkal közben. 🙂