B. Hargitai Margaréta oldala
“Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezdd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz, majd szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt!”
Antoine de Saint-Exupéry
Az olthatatlan vágy bennem már ég.
Mind a tanításban, mind az írás során ezt a néha megzabolázhatatlan, néha megszelídített tüzet érzem, s szeretném továbbadni.
Ha van alkalmas eszközöd, mécsesed, lámpásod, gyere, vigyél belőle magaddal.
Összegyűjtöttem különböző szövegeimet, alkotásaimat, ideértve szakmai munkáimat, verseimet, novelláimat és még néhány egyéb gondolatot – szellemi fények, szentjánosbogarak, pislákoló csillagok.
Szívből remélem, hogy hasznosnak, inspirálónak, elgondolkodtatónak vagy szívmelengetőnek találod őket!
Ha tetszenek az írásaim, kérlek, oszd meg őket másokkal!
A fény, a megszelídített tűz terjedjen, világítson, világosítson, melegítsen.
Néha alig találom magam, úgy beléd olvadtam gondolataimmal egyre sárguló lapjaidon. Kinyitlak és tükörré válsz, érzem tenyeremben száraz, szikár valódat, te is érzékeled akaratlan hidegségemet. Húzhatnék kesztyűt, de a jóban- rosszban alatt azt is értem, hogy vagyok amilyen vagyok, s te is olyan vagy, amilyen. Olyan vagy, amilyennek megismertelek, megszerettelek. Száraz, szikár, titkos örömöket rejtő,…
Eljön a nap, a növények napja, a fehér kis nyuszi kibújik odújából, vígan ugrándozik a tobzódó folyondárok között, az ajtók és ablakok kinyílnak, ki- és beszalad rajtuk a sok futónövény, szövevényessé rajzolják a bolygót, a fák az égig érnek majd, és egy feketerigó az egyik alsó ágra bújik a vörösvércse elől, a vízinövények elburjánzanak, meg…
én nem tudom, mi a szerelem, de olvastam róla sokat, és kerestem is, mert akkor még hittem a költőknek, íróknak elhittem nekik, hogy létezik, sőt jó, nélküle élni sem érdemes. de nem tudtam, merre,s hogy milyen lehet. Így végül is nem is sejtettem, hogy mit is keresek. én nem tudom, mi a szerelem, először azt…
Magaslaton állok, hogy kerültem ide, nem tudom, álmunkban gyakran előfordul, hogy egyszer csak ott vagyunk valahol, mondjuk egy magaslaton, szétnézek, ott a világ, én itt állok, kezemben a kulcsa, a világon egy kulcslyuk alakú földrész várja a beleillő kulcsot, hogy végre nyissa ki valaki, akár én, vagy lehetsz te is, csak nyissa ki valaki, fejtse…