A görög homoszexualitás és a római egyház

A katolikus egyház homoszexualitásról megfogalmazott tanítása sokkal több és mélyebb hasonlóságot mutat az ókori görögök homoszexualitással kapcsolatos felfogásával, mint a modern melegmozgalmak ideológiái.

***

Ahogyan az „ókori melegházassággal” kapcsolatban gyarapítja a sajtó a félreértéseket [erről ld. az előző bejegyzést!], úgy Ferenc pápa legutóbbi, homoszexuálisokra vonatkozó mondatát is túl-, sőt átértelmezi.

„Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?” – válaszolta a pápa egy újságírói kérdésre. A pápa válaszának kontextusa:

„Sokat írtak a meleglobbiról. Már rajta látom a vatikáni személyi igazolványokon a szót, hogy meleg. Állítólag van pár meleg ember itt. Szerintem amikor találkozunk egy meleg emberrel, különbséget kell tennünk aközött, hogy egy személy meleg, illetve hogy tagja egy lobbinak, mert a lobbik nem jók. Hanem rosszak. Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt? A Katolikus Egyház Katekizmusa gyönyörűen magyarázza ezt el, de azt mondja, várjunk egy pillanatot, hogy is mondja, azt mondja, hogy a meleg személyeket sosem szabad marginalizálni és integrálni kell őket a társadalomba. A probléma nem az, ha valakinek ilyen beállítódása van; nem, testvéreknek kell lennünk, ez az elsődleges. De van egy másik probléma: ha az ilyen beállítódásúak lobbit szerveznek. Kapzsi emberek lobbija, a politikusok lobbija, a szabadkőművesek lobbija, sok lobbi van. Ez a legsúlyosabb probléma számomra. És nagyon köszönöm a kérdést, nagyon köszönöm!” (forrás: Magyar Kurir)

A sajtó és politikusok egy része igyekszik a pápai választ elmozdulásként feltüntetni, és mesterségesen szembeállítja Ferenc pápát elődjével, Benedekkel, aki állítólag a kérdésben konzervatív, maradi, kirekesztő nézeteket vallott, amíg a „szegények pápája” megengedő, toleráns, békülékeny.

Szó sincs ilyesmiről. Semmi nem változott, még a hang sem. Ferenc pápa a Katolikus Egyház Katekizmusára utalt, amely világosan összefoglalja az egyház két évezredes tanítását a homoszexualitásról. A Katekizmusban olvassuk: “A homoszexualitás olyan férfiak vagy nők közötti viszony, akik kizárólagosan vagy döntően saját nemük iránt éreznek szexuális vonzalmat. A századok folyamán és különböző kultúrákban nagyon eltérő formákat öltött. Pszichikai eredete nagyrészt föltáratlan. A hagyomány a Szentírásra támaszkodva –mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket — mindig vallotta, hogy “a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek”. Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.”

A Katekizmus tényeket állapít meg, és nem elítél. Kifejezetten megértő hangnemben beszél a homoszexuális hajlamról:

“Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket. A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belső szabadságot, olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is közeledniük a keresztény tökéletességhez.”

Mára az a különös helyzet állt elő, hogy a katolikus egyház homoszexualitásról megfogalmazott tanítása sokkal több és mélyebb hasonlóságot mutat az ókori görögök homoszexualitással kapcsolatos felfogásával, mint a modern melegmozgalmak ideológiái.

Ilyen közös pontok:

1. A szexuális hajlamok és vonzalmak természetesek.
2. A szexuális hajlam irányulhat azonos vagy ellentétes nemű emberre.
3. Hajlamaik különbsége alapján nem diszkriminálhatunk embereket.
4. Másként kell megítélni a szexuális hajlamot és a szexuális aktust.
5. A homoszexuális aktus mint a gyönyörszerzés módja mindkét fél részére: természetellenes.
6. Természettől adott a férfi és a nő különbsége, amely a férfi és a női nemi szervek felépítésében és működésében nyilvánvalóan megmutatkozik.
7. Az egyén teste által összetett közösségi-társadalmi viszonyrendszerbe tagolódik.
8. Önmagunkkal és másokkal szemben felelősek vagyunk azért, hogy miként engedünk utat hajlamainknak és vágyainknak.
9. Az emberi együttélés, a társadalom működése szempontjából mindenkitől elvárt bizonyos fokú önuralom gyakorlása.
10. A polisz, a társadalom alapja a férfi-nő házassága

A Katekizmus akkor sem áll ellentétben a klasszikus görög szexuális etikával, amikor objektíve rendetlennek mondja a homoszexuális hajlamot; amikor mind a passzív, mind az aktív fél részéről természetellenesnek tartja a homoszexuális aktust; amikor az ilyen szexuális cselekedetnek semmilyen formáját nem fogadja el; amikor megköveteli a házaspároktól a házasságon kívüli szexuális kapcsolatokról való lemondást. Ezek ugyanis a klasszikus görög filozófiai hagyomány egyik meghatározó, elsősorban Platón nevével fémjelzett vonulatának tanításai. E tanítások majd a Kr. e. I-II és Kr. u. I-II. századi görög-római filozófusok és az őket olvasó keresztény teológusok munkásságában még inkább hangsúlyossá válnak.

Ismét szögezzük le: a melegházasság olyan újítás az európai társadalmak jogrendjében, amelynek a görög-római-zsidó-keresztény kultúrában nincsenek sem történelmi, sem filozófiai, sem teológiai, sem jogi, sem politikai-intézményes előképei.