Nemrég került ismét reflektorfénybe a gondolat (és a tett), hogy a nemzeti klasszikusokat újra kell mesélni. Van egy szerző, akit a „nemzeti klasszikusok” – értsd Jókai, Gárdonyi, Mikszáth – elhomályosítottak, és egy mű, amit ma már csak kordokumentumként forgathatunk. Pedig az irodalmi riport egyik kiemelkedő példáját tisztelhetnénk benne.
Eötvös Károlyról van szó, és a mű az Utazás a Balaton körül. A háború után talán ha kétszer jelent meg (1957, 1982), néhány éve azért újra rá-rákaptak a kiadók, kis példányszámokban adták közre. Mellesleg minden irodalomszerető ínyencnek ajánlható.
Ez a mű inspirálta ugyanis a most szóban forgó kötetet. Nélküle Bornai Tibor nem írta volna meg – vagy nem így. Hiszen a Balaton szerelmese, kíváncsi ember (mint Eötvös Károly), sok mindenhez ért, kivált a zenéhez és a szöveghez, és végül számos ismerőse él, lakik a Balaton mentén. Mindezek közül a Balaton-élmény, a Balaton-szerelem felülmúl mindent, és – tehetséges médium lévén – Bornai ezt tovább is tudta adni – lásd ez ügyben a címadó Kft-dalt (1986; in: Siker, nők, pénz, csillogás), amely több generációnak lett, ha nem is himnusza, de legalább is szózata, érzelmeinek kifejezője.
Bornai tehát elővette Eötvös egy évszázaddal ezelőtti ötletét, és feleségével, Eszterrel együtt körbejárta a nagy tavat, hogy megteremtse az e században érvényes, kortárs verziót. Persze másként tekint mindenre, és más a feladat is. Visszatekinteni az ifjúkorba, és megtapogatni, vajon érzelmeink mit változtak az elmúlt évtizedek alatt, hogyan nézünk vissza régi mondatainkra. Könnyű és nehéz dolog ez. Nem kell már oldalak százait teleírni a táj szépségéről, hiszen minden elérhető közelségbe került. Az ország lakosságának legalább fele eljutott a nagy vízhez, olvas(hat)ott róla, lát(hat)ta. A szerencsésebb generációk sok boldog nyarat (vagy telet) töltöttek partjain. [Az ország mostani állapotát tekintve célszerű használni ezt az óvatos, háború előtt szokásos megkülönböztetést.]
A Balaton – meg felhős időben is – a felhőtlen szabadság jelképe volt. Talán ma is az, főleg a fiataloknak. Bornai az út közben éttermeket, büféket tesztel, azért lángosozza, palacsintázza végig a partot, mert fölidézni próbálja a korábbi emlékek ízeit… Persze ez a tesztelés csak háttér. Közben igyekszik riporter, interjúkészítő is lenni – már ha a megkérdezett tűri. Van, hogy nem tűri.
Bornai Eszter felvétele
Vegyes könyv lett az Ültünk a mólón… Érződik néha, hogy némelyik, akár csak néhány mondatnyi érdektelen közjáték csak arra kell, hogy eljussunk A-ból B-be, ahol megint érdekes emberekkel, történetekkel fogunk találkozni. (Időjáték: Eötvös Károlynak könnyű dolga volt: elmesélhette, mit látott gyorskocsiból, szekérből, ökrös fogatból vagy gyalogolván – Bornai autóba ül, s elszalad a világ mellett.) A beszélgetésekből feltáruló világ hétköznapi. Ki-ki teszi a dolgát, és amit mesél, azon átlátszik, áthallatszik, milyenek a lehetőségei, mi őrződött meg kultúrából, az emberek érdeklődéséből, mi látszik elveszni és mi feltámadni. Vagyis kirajzolódik a fülszövegben ígért állapotlenyomat.
Vonzó jelenet ezekben a részletekben, amikor megszólal a poéta Bornai (pardon), s kevés, egyszerű szóval leírja, miként nyűgözi le Badacsony, Somló, a végtelen víz szépsége. Remetével, akit már Eötvös is középkor tüneményének nevezett, nyilván nem találkozhatott, de azért akad a parti tájon múzeumteremtő Afrika-vadász, maga erejéből magas szintre jutott vendéglős (Szemes, Kistücsök), sokszoros pályamódosító értelmiségi.
A könyv legerősebb részei az interjúk. Beszélgetőtársai a szakmájukról, kedvteléseikről beszélhetnek – vagyis olyan témákról, amelyek mindenkit megnyitnak. A kérdezősködés Moldova György legjobb korszakát, a hetvenes évek nagy riportkönyveit idézik. Bornai persze vállaltan nem profi, inkább beszélgetőtárs. Ezért többször is előkerül saját szerepe a zene-szövegipar világában, némi, jogosan rezignált felhanggal.
A címben feltett kérdést, illetve a dalban elhangzó megállapítást, hogy ti. hogy elmúlt-e (lelkünkből) a balatoni nyár, megválaszolja Eszter is, aki szorgalmasan végigfotózta a Balaton-kerülő utat. Fekete-fehér képei sajátos módon egészítik ki a kötet borongós hangulatát. Eltűnnek a kontrasztok, még a napsütöttnek tűnő táj is üres, mindenre ráül a szürkeség. (Az illusztrációk majdnem semleges háttere falrészlet, kő, vakolat; ez a fekvő képeket is állóvá fordítja át, másrészt rásegít a szürkítésre.)
Igen, a balatoni nyár sajnos elmúlt. Ez a Bornai Tibor, ez a Bornai Eszter, ez a Balaton még hasonlít a régire, de a világot figyelő szem változott meg. A mólón már más fiatalok fognak ülni, és ők válnak majd felnőtté egyetlen nyár alatt.
Bornai Tibor
Bornai Tibor: Ültünk a mólón, fotók: Bornai Eszter
Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2014
272 oldal, teljes bolti ár 2950 Ft
ISBN 978 615 535 3468
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Ültünk a mólón és néztük, hogy járja a táncát a vízen a fény… Legismertebb dalom, a Balatoni nyár első sorai ezek. Írtam már dalt a téli Balatonról is, és van még két ötletem, de ezeket egyelőre titokban szeretném tartani.
A Balaton számomra a szabadsággal rokon értelmű szó. Ezt a két fogalmat: Balaton és szabadság, együtt tanultam meg, és máig egymás mellett élnek a lelkemben. (És nem csak azért, mert akkor mentünk családostul a Balatonra, amikor apám szabadságot vett ki…)
Ebben a könyvben azt kutatom, vajon maradt-e még a szép szabadságból valamennyi a tó partján. A másik célom az volt, hogy pillanatfelvételt készítsek. Szavakba öntött fotót a Balatonról 2013-ban, hogy az eljövendő korok szabadság utáni vágyakozói összehasonlíthassák valamivel az akkori a tavat és a vidékét, pontosabban amit nekik hagyunk belőle.
Arra is kíváncsi voltam, vajon mi jön velem szembe, ha „csak úgy” nekivágok, hogy körbejárjam a Balatont. Most már tudom, és el is mesélem. Az olvasónak csupán annyit kell tennie, hogy beül egy fotelba, és fellapozza ezt a könyvet. – Bornai Tibor
Olvass bele 
Posted on 2014. augusztus 29. péntek Szerző: olvassbele
0